Építészet

Makovecz Imre az építést egy drámaként írja le. Folyamatként, amelyben a szereplők egymásra hatásának következtében interakciók jönnek létre, alakítják-befolyásolják egymást. Ám munkásságának ugyanilyen fontos eleme, hogy az építést megelőző terv létrejöttének menetét, a tervezést is az építésnek, ezáltal ennek a drámának a részeként kezeli.

Ezen szellemiséget képviseli és tükrözi a Magyar Pavilon.

Makovecz Imre építészetének vannak bizonyos védjegyei a természetes anyagok (elsősorban a fa) használata, formai és térbeli alakzatok megjelenése – íves felületek, héjszerű lefedések, elegáns és méltóságteljes terek szerves kapcsolata: azaz „összekötni az eget és a földet”.

A többszintes Magyar Pavilon az Expo 2020 „Mobilitás” kerületében található faszerkezetű épület amely egyedülálló az egész Perzsa öböl-menti régióban. A pavilon alapterülete 1927 négyzetméter, építéséhez 560 ezer kilogramm fát használtak fel, a leghosszabb szerkezeti elem 18,47 méter, a legnehezebb pedig több mint 2700 kilogramm. Az épületet Makovecz Imre egykori tanítványa és munkatársa, az Ybl Miklós-díjas magyar építész Csernyus Lőrinc tervezte, az épület vázát pedig 17 magyar ács állította össze több hónapon át.

A Magyar Pavilon egy kettős rétegű faszerkezetű épület, amely egy belső kupolából és az azt körülvevő külső burokból áll. A kettő között, a felfelé, az „ég” felé szélesedő térben helyezkedik el a kiállításnak tered adó spirális rámpa.

A külső burok a helyszíni időjárásra reagáló, alulról felfelé szélesedő, kevés üvegfelülettel rendelkező ház. Kialakításának és az alkalmazott technológiai megoldásoknak köszönhetően az épület környezetbarát, a környezetvédelmi és fenntarthatósági elvárásoknak maximálisan megfelel.

A belső kupola kör alaprajzú, a kupola tetején található opeionon keresztül fény jut be a Pavilon belsejébe. A kupola a lecsendesedés, a mindennapok zajától történő eltávolodás helye.